Meglehetősen érdekes és alternatív darabot láttam. Az előadás helyszíne egy három fülkés női wc volt. 5 néző és 3 színész mozgott szabadon ebben a csöppnyi kis térben. Hogy miről is szólt a darab azt nem értem pontosan, de nagyon érdekes szituáció volt és tényleg mindent kihoztak a helyzetből, amit lehetett. Vetítettek projektorral a tükör fölötti csempére, majd a mennyezetre. imitáltak izzó köveket, fröcsköltek vízzel, írtak rúzzsal a tükörre, leoltották a lámpát. Megjátszották, hogy betéved valaki aki nem tud róla, hogy előadás folyik. Szinte részesei voltunk a darabnak.

Épszerk alapszigorlatok kedvelt kérdése, melyre nincs igazán jó műszaki megoldás. Főleg új Edinburghban, (ami csak 150 éves) található sok 3 emelet magas sorház, melyekbe a bejutás kis hidakon megoldott, ugyanis az alagsorban is lakások kerültek kialakításra. A képen látható több emelet mélységű kialakítás ritkaságnak számít és a terepviszonyoknak köszönhető.

A gyalogátkelőknél rengeteget kell várni a zöld jelzésre, amit a forgalom nem indokol, ezért eléggé rossz a zebra morál, így az autósoknak eléggé résen kell lenniük. A bátor gyalogosok száma jelentősen megnőtt a fesztivál kapcsán. A belvárosban a hömpölygő tömeg teljesen ellehetetlenítené az autósforgalmat. Közlekedési rendőröket állítottak a kereszteződésekbe, melyek a gyalogosokat utasítgatják és terelgetik!

Sokat voltam a héten otthon a gyerekekkel, ugyanis nem mentek semmilyen táborba, és az anyuka is elég elfoglalt volt. Hatalmas felfordulások és csaták jellemezték a hetet. Kaptam tőlük egy "security card"-ot, amivel bemehettem a párna kuckóikba. (A kártya egy másik játék része, amiben minden lap különböző.) A következő felírat állt rajta: "Hansel, the psicho gingerboy".  

Bevásárlókocsi vázra épített autó ülés. Talán kidobva, de bizonytalan vagyok benne.

Hallottatok már erről a növényről? Magyarul a takarmány bab és lóbab elnevezéseket találtam rá, de számomra ismeretlen volt. Inkább borsó szerű ízre is és megjelenésre is, csak nagyobb és laposabb szemekkel. Szeretném a figyelmetekbe ajánlani az egyik legősibb kultúrnövény és nagyon finom.

Elég sok külföldi, bevándorló bolt tulajdonos van, de nem tapasztaltam ezzel kapcsolatos feszültségeket. Némely bolt felvállaltan valamelyik etnikumot szeretné kiszolgálni hazai termékekkel. Az egyik keleti boltban bukkantam erre a szotyolára. 

A skót kockás mintának számos variációja létezik. Eredetileg a különböző skót klánok szimbólumai voltak, amit a ruházatukon büszkén viseltek. (Kilt=skót szoknya) ünneplő ruhaként kedvelt viselet a mai napig. Asszimilálódtam annyira, hogy hétköznapi jelenségként könyvelem el.   

Az Edinburgh-i fesztivál, mely minden év augusztusában kerül megrendezésre. Rengeteg más fesztivált is rendeznek folyamatosan év közben, de erre a legbüszkébbek. Több, mint 1 millió látogatót várnak ebben a 4 hétben 2600-at is meghaladó programlehetőséggel. Azóta már több színdarabot is megnéztem. Főleg a helyi színművészeti egyetemre járok, ahol kb 6 helyszínen óránkénti váltásban mennek a darabok. A színészek ott várnak velünk a folyóson és csak pár perccel előttünk mennek be felkészülni. Illetve, mikor éppen nincs műsoruk az utcán vannak és megpróbálnak néző közönséget toborozni. Jelmezben kis ízelítőket adnak a műsorukból, illetve megszólítanak, szórólapot adnak, elmondják, hogy milyen a darabuk. Szóval nagyon közvetlen az egész. Nemcsak színdarabok vannak, hanem zenészek, bábműsorok, bűvészek, zsonglőrök... Minden, amit csak el tudtok képzelni. Hatalmas tömeg van az utcákon. Tegnap valaki kereset valamit és sorra szólította meg az embereket, hogy Edinborghi-e? És senki sem volt helyi. A programokat is nemzetközi társulatok szolgáltatják.

A fesztivál keretében ezt a darabot fogom este megnézni.

Az egész darab fekete fehér volt. A színészek bekenték fehér kémmel a bőrüket, feketével kirúzsozták magukat (a fiuk is). 30-as években New Yorkban játszódott. Több színész volt, mint szereplő, amit úgy oldottak meg a történetet egy filmforgatásnak álcázták, amit 5 percenként megszakítottak. Így két történet ment párhuzamosan egymás melett és mindig képben voltunk éppen hol vagyunk. Jól fel volt építve a történet. Az amerikai életérzés folytatódott, ugyanis utána beültünk egy 60-as évekbeli kávézóba. Volt egy kis keveredés a rendelésemmel, de végül harmadszori kérésemre megkaptam. És nem kellet kifizetnem!