A Loch Ness-i szörny (becenevén Nessie) egy állítólagos élőlény, amely a Ness tóban él. Ez Skócia második legnagyobb tava, mely a "Great Glen Fault" metsződésben 40 km hosszan terül el. Megnéztük az Urquhart vár romjait a tó partján.

A mai nap középpontjában Charles Rennie Mackintosh állt. Megnéztük a házáról készült kiállítást az egyetemen. Illetve a lighthouse építészeti központba is ellátogatunk, melynek érdekessége, hogy a régi szárnyat maga Mackintosh tervezete és ehhez épült egy mai modern kiegészítés.

Kelvingrove kastélyban hatalmas ingyenes múzeumot rendeztek be, melyben szintén volt egy kisebb gyűjtemény Mackintostól. Képzeljétek el annyira túlzsúfolt és vegyes volt a kiállítótér. A képen kitömött állatok láthatók (óriásteknős, szavanna, rákok, lepkék, stb), fölöttük egy repülőgép, a képen feltűnik még egy Elvis szobor, illetve balra különböző cipőket lehet felpróbálni a gyerek dühöngő sarokban. De egy másik teremben a kitömött állatokkal egy vitrinben volt egy Vasarely kép, illetve 1 méterre ettől antik vázák, portré szobrok a Britt uralkodókról illetve kortárs képzőművészeti alkotások. 

Sikerült nagyon szerencsésen összeszervezni a hetet ugyanis Apáék jöttek látogatóba és szabadságot is kaptam a családtól. Hexhamba utaztunk meglátogatni Timet, Apa kicsit "szórakozott" játékkészítő ismerősét és Suet, aki növénymintás kerámiákat készít. Egy nagyon nehezen megközelíthető kis tanyán laknak, hangulatos régi házban. Érdekes volt látni egy itteni vidéki alacsony komfortú házat. 

Kirándultunk és megnéztük a Hadrianus falat, mely Észak-Angliában található az egyik tengerparttól a másikig húzódó kőfal, melyet a római korban Britannia provincia határára építettek. Nagy részét mára már elhordták házakat építettek belőle, illetve kisebb kerítéseket a birtokok köré.

Emeletes busz tetőablakából fotóztam ezt a nagyon érdekes hídszerkezetet. A kifeszítések csak az egyik oldalon vannak és középen irányt vált.  Egyszerű megoldás és mégis gyönyörű. Sok helyen láttam ezt a megoldást Nagy Britanniában. A híd közepén a Royal Bank of Scotland emblémája látható. A székházuk a közelben helyezkedik el, ennek köszönhető, hogy így sikerült körbefotóznom.

Repülőtéri autókölcsönző. Emberek helyett csak a különböző társaságok reklámtáblái elé kihelyezett telefonok találhatóak. Sixt talán még kulcsot is ad az automatából. 

A hétvégén Manchesterbe utaztam. A vonaton a legtöbb ülésen volt egy cédula, amin szerepelt a honnan hová. A helyjegyért, nem kellet külön fizetni, de a jegy azért elég csípős volt. Útközben nagyon rendesen tájékoztattak bennünket, ha történt valami rendkívüli eset. (azért állunk 1 percet, mert valaki ép átkel a sínen előttünk, stb.) Mint a repülőn jöttek egy kocsival és lehetett  inni- és enni valót venni, majd összegyűjtötték a szemetet.

A következő kép a főkönyvtárt ábrázolja, ami éppen felújítás alatt volt. Viszont egy elég látványos peugeot reklámnak adott helyet. Ezt a típusú régi doubledeckert, már nem használják a közösségi közlekedésben és egyáltalán nem jellemző ez a színhasználat sem. A vonalszám és irányjelző tábláján a következő felirat szerepelt: "wedding party"

A science múzeumban időztünk még sokat, ahol repülőgépeket, gőzgépeket, vonatokat, textil ipari gépeket és egyéb érdekes dolgokat láttunk. Ez a múzeum is ingyenes volt, talán 4 vagy öt hatalmas épületből állt. Több plakáton jelezték, hogy örülnének egy kis támogatásnak. 

Amúgy Manchester egy Angliai Ipari nagyváros (2 millió lakosú agglomerációval) Sok új épületet láttam, kiemelném a Hilton tornyot, mely nagyon emblematikus a magasságával. Vannak villamos vonalak és a járat vonalával megegyező színűre vannak festve a szerelvények. Voltak hangulatos részei a városnak, de egyenlőre Edinburgh jobban tetszik. (Teljesen a véletlenek köszönhető, hogy most itt "nyaralok". Semmit sem tudtam a helyről, de így utólag nagyon jó választásnak tűnik.)

A vár közelében az egyik lépcső alján bukkantam rá erre a térkép automatára. Aki úgy érzi, hogy eltévedt annak jól jöhet. Amúgy én térkép nélkül fedeztem fel a várost és nagyon élveztem. Amikor úgy éreztem, hogy most nagyon elvesztem, (jellemzően külvárosi területeken, amiket nem is ábrázolnak ezeken a térképeken) akkor elővettem a buszútvonalas papírt. (Ezen csak különböző színekkel a buszok útvonala van sematikusan ábrázolva, hogy jól kiolvasható legyen és jól nézzen ki.) A megállók alapján próbáltam belőni, hogy hol is lehetek. Az egyik ilyen kaland során találtam rá egy lengyel élelmiszer boltra, ahol hosszú idő után végre találtam kefirt. Érdekes, hogy itt nem ismerik. 

Jellemző, hogy az ejtőcsöveket nem falban vésve vezetik, hanem egyszerűen átfúrják a falat és a külső homlokzaton futnak. Nagyszerűen ki lehet találni, hogy melyik ablak mögött milyen helyiség van. Nálunk a tél nagyobb megpróbáltatást jelet és szétfagynának a vezetékek, ha hasonló megoldást alkalmaznának. A képen látható még, egy középen vezetett korlát, ami szintén elterjedt erre felé. Szerepe a kétirányú közlekedés elkülönítése, nagy forgalom esetén, illetve kapaszkodót biztosít.

Gordon Benson és Alan Forysth Londoni székhelyű építészirodája tervezte a National Museum of Scotland új épülettömbjét (1999). (A régi szárny közel két éve felújítás alatt van és hatalmas visszaszámlálóval készülnek a július végi megnyitásra.) Az épület olyan jól sikerült, hogy a Dublini National Gallery of Ireland tervezését is elnyerték. Hasonló a két épület belsőépítészetét tekintve. Igazán izgalmasak a belső terek: átlátások, zegzugok, természetes fény eljuttatása sok helyre, pihenők, hidak, egyszerű, de elegáns anyaghasználat. Szóval nagyon változatos és már maga az épület is élmény. Persze azért ilyenkor felvetődik az a probléma, hogy alapvetően a kiállított tárgyaknak kellene érvényesülni és nem az épületnek, de ettől tekintsünk el. Állandó kiállítás révén a tárgyak hangulatához illő tér szűkületeket és helyiségeket alakítottak ki. Egyébként itt sok múzeum teljesen ingyenesen látogatható bárki számára, többek között ez is. A belépő jegyek úgysem fedeznék az üzemeltetési költségeket, és így legalább megtöltődik élettel.